A Babits Mihály Emlékház létrehozása

 1952. március 1-jével államosították a Kelemen–Babits-házat Babits (IV) István a ház államosítását mint írja „megnyugvással fogadta, mert a rossz állapotú házat saját költségén kijavítani nem tudná”. Ekkorra már 7 bérlőnek utaltak ki lakrészeket a házban. Az utcai szárnyban a fölszinten Babits (IV) István lakott két szobában, egyben pedig a Babits emlékszobát rendezte be, s a negyedikben él még egy lakó. Az emeleten két család élt, az udvari szárnyban pedig egy-egy szobát három lakónak utaltak ki. Babits (IV) István végül feladja a házért való küzdelmet, ez év nyarán Budapestre költözött, a relikviák nagy részét pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztza.

A ház falán ma is látható emléktáblát végül nem a hivatalok, vagy valamely társadalmi szervezet helyezte el, hanem Csányi László író, akinek – miután 1952-ben Szekszárdra költözött –, első dolga volt, hogy felkeresse Babits (IV) Mihály szülőházát. Majd szinte titokban elkészítette és feltetette az emlékjelet a költő szülőházra 1954-ben.

1955-ben meghalt Török Sophie. Végrendeletében a költő hagyatékát Országos Széchényi Könyvtárnak adta azzal a kikötéssel, hogy a szekszárdi emlékek a létesítendő szekszárdi emlékmúzeumba kerüljenek. A múzeum létesítése ügyében azonban ennek ellenére hosszú ideig nem történt semmi sem.

1964-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumnak küldött megyei múzeumi jelentésében felmerül, hogy Babits Mihály szülőházát méltó volna emlékmúzeummá tenni, de a benne lakó családok elhelyezése csak a nagyarányú lakásépítések során válik megoldhatóvá.

A múzeum igazgatója 1965 júliusában levelet kap Basch Lóránttól, aki Babits szülőházának sorsáról érdeklődik, magánértesülése szerint a Városi Tanács lebontatni készül az épületet. A múzeum válaszából úgy tűnik, hogy valóban felmerülhetett a bontás a nagyon költséges felújítás miatt, azonban ezt az Országos Műemléki Hivatal nem engedélyezte. A Városi Tanács 1964-ben már megbízást adott a Tervező Vállalatnak a lakóház felújítási terveinek elkészítésére, mely 1965 év végén készült el. A múzeumi kialakításnak nyoma sincs, egyszerűen 7 lakás terve látható a rajzokon.

A múzeum 1965-ös beszámolójában azonban a következő évi fejlesztési tervekben szerepelt Babits (IV) Mihály szülőházában irodalomtörténeti állandó kiállítás létesítése. A múzeum 1965. október 3-án kérte a Babits emlékmúzeum engedélyezését a minisztériumtól azzal, hogy a kialakítás költségeit a Városi Tanács vállalta magára. 1966-ban megkezdődött a Kelemen–Babits-ház felújítása és az anyaggyűjtés az emlékkiállítás megrendezéséhez. A múzeum újsághirdetésben is keresett Babits-emlékeket. Kisebb-nagyobb ajándékok érkeztek is a létesítendő múzeum számára Babits tisztelőitől. A családtagok is számos emléket ajánlottak fel megvételre, vagy ajándékoztak a gyűjteménynek. Az Országos Széchenyi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum is kölcsönözött tárgyakat.

A Babits Mihály Emlékház megnyitására 1967. július 2-án került sor. A házat Illyés Gyula avatta fel. Babits (IV) István, a költő öccse is köszöntőt és köszönetet mondott. Az anyag összegyűjtését és Sára Péter forgatókönyve alapján a kiállítás megrendezését Vendel-Mohay Lajosné, Lucyka végezte. Ekkor még csak a földszinti négy szoba vált múzeummá, a ház többi részében ugyan úgy bérlakások voltak, mint 1966 előtt. A megnyitón négyszázan vettek részt. A vármegyeháza nagytermében irodalmi estre került sor, melyen Illyés Gyula, Csányi László és Kardos Pál mondott beszédet.

Már ebben az évben a múzeum fejlesztési terveiben megjelenik a ház teljes egészében múzeummá való alakítása A múzeum ötéves tervében kiemelten szerepelt a Babits-ház ügye. A kiállítás bővítése is felmerül, mivel a meglévő helyiségekben az Országos Széchényi Könyvtár által felajánlott Babits-könyvtárat nem tudták elhelyezni. A könyvtár 1973 végén kerül Szekszárdra. A múzeum megnyitása után az elkövetkező években a városba érkező fontos vendégek természetesen ellátogatnak az emlékházba, mint például 1969-ben a Kállai Gyula az országgyűlés elnöke.

Az 1974-es szakfelügyelői vizsgálat a kiállítást példás rendben találja. Kiemeli Vendel-Mohay Lucyka gyűjtőmunkáját, mellyel folyamatosan értékes anyagokkal gyarapodik a Babits-gyűjtemény. Tulajdonképpen ekkor jön létre a múzeum irodalmi gyűjteménye, mint különálló egység, a kéziratok, családi anyagok, levelek, dokumentumok, fényképek, könyvek gyűjtésével.

1975-júliusában az Előhegyen új utat alakítanak ki, mely az Angyal szurdikon vezetett át, veszélyeztetve a szurdik végében, a egykori a Kelemen-szőlő aljában álló keresztet, azaz „Cenci néni keresztjét”. Vendel Mohayné Lajosné figyelmének és munkájának köszönhetjük tehát azt is, hogy Cenci néni keresztjét a tamariszkusz bokorral ma emléktábla jelöli és őrzi.

A ház teljes egészében múzeummá alakításához szükséges nagyszabású felújítási munkák 1979-ben kezdődtek meg. A tatarozás 1981-ben fejeződött be. A költő születésnapján november 26-án újra megnyílt a földszinti kiállítás és fel avatták az emlékház udvarán Farkas Pál egészalakos, karosszékben ülő Babits-szobrát. A költő századik születésnapján, 1983. november 26-án Juhász Ferenc avatta fel az emeleti új kiállítást és a teljes egészében múzeummá vált Babits Mihály Emlékházat.

Babits Mihály születésének 125 éves évfordulóján, 2008-ban a ház szellemét és hagyományait tiszteletben tartó, mégis korszerű, interaktív elemekkel gazdagított kiállítás jött létre, amelyt jelenleg várja a látogatókat.

Lovas Csilla

A tanulmány teljes terjedelmében a „Különös emberi háló” Ami a Babits család levelezéséből kimaradt (Universitas Kiadó, Budapest 2006) című kötetben olvasható

Forrás:http://wmmm.hu